A metszés egy fontos kerti tevékenység, amely segít a növények egészségének, növekedésének és terméshozamának javításában. A metszés ideális időpontja azonban függ a növényfajtától, az időjárástól és a metszés céljától. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogy mikor és hogyan érdemes metszeni a különböző gyümölcsfákat és szőlőt.
A gyümölcsfák metszése
A gyümölcsfák metszését általában két időszakban szokták végezni: a nyugalmi időszakban, télen vagy kora tavasszal, és a vegetációs időszakban, nyáron. A nyugalmi időszakban történő metszés előnye, hogy a növények ellenállóbbak a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben, és jobban látható a korona szerkezete. A vegetációs időszakban történő metszés előnye, hogy a növények gyorsabban begyógyulnak, és a termésmennyiség és -minőség is javítható.
A gyümölcsfák metszésének időpontja azonban nemcsak az évszaktól, hanem a fajtától is függ. A csonthéjas gyümölcsfák, mint a kajszi, a barack, a cseresznye, a meggy, a szilva és a mandula, érzékenyebbek a téli fagyokra, ezért ezeket inkább tavasszal, a rügyfakadás előtt vagy után érdemes metszeni. Az almatermésű gyümölcsfák, mint az alma, a körte, a birs és a dió, ellenállóbbak a hideggel szemben, ezért ezeket télen vagy kora tavasszal lehet metszeni.
A gyümölcsfák metszésének módja is függ a fajtától, a koronatípustól, a termőképességtől és a termésátlagtól. Általános szabály, hogy a gyümölcsfákat úgy kell metszeni, hogy a korona belseje világos és szellős legyen, a hajtások ne árnyékolják egymást, és a termőrészek megfelelő arányban legyenek elosztva. A metszés során el kell távolítani a beteg, sérült, elhalt, keresztbe növő, túl erős vagy túl gyenge ágakat, és meg kell őrizni a termőrügyeket és a fiatal hajtásokat. A metszési sebeket érdemes lekezelni valamilyen sebkezelő szerrel, hogy megelőzzük a fertőzéseket és a kiszáradást.
A szőlő metszése
A szőlő metszése a szőlőtermesztés egyik legfontosabb művelete, amely nagyban befolyásolja a szőlő minőségét, mennyiségét és egészségét. A szőlő metszését általában télen, a nyugalmi időszakban végzik, amikor a szőlőtőke nedvkeringése leáll, és a rügyek még nem kezdenek duzzadni. A metszés ideális időpontja függ az időjárástól, a fajtától és a termőhelytől, de általában december és március között esik.
A szőlő metszésének célja, hogy a szőlőtőkét megfelelő formára alakítsuk, és a termőrészeket optimális számban és elosztásban tartsuk. A metszés során el kell távolítani a felesleges, beteg, sérült, elhalt, túl erős vagy túl gyenge vesszőket, és meg kell hagyni a termővesszőket és a pótvesszőket. A termővesszők azok, amelyek a következő évben termést hoznak, a pótvesszők pedig azok, amelyekből a következő évben termővesszők nőnek ki. A termővesszők és a pótvesszők számát és hosszát a fajta, a termőhely, a tőkekor, a tőkeerő és a termésmennyiség alapján kell meghatározni.
A szőlő metszésének módja is függ a szőlőtőke alakjától, amely lehet magas tőke, alacsony tőke, pergola vagy kordon. A magas tőke esetén a termővesszőket és a pótvesszőket a tőke felső részén, a karóra vagy a drótra kötik fel. Az alacsony tőke esetén a termővesszőket és a pótvesszőket a tőke alsó részén, a talaj közelében helyezik el. A pergola esetén a termővesszőket és a pótvesszőket a pergola oszlopai közötti drótokra vagy lécekre futtatják. A kordon esetén a termővesszőket és a pótvesszőket a tőke oldalán, a kordonra kötik fel.
A szőlő metszése után érdemes a metszési sebeket lezárni valamilyen sebzáró szerrel, hogy megakadályozzuk a nedvvesztést és a fertőzéseket. A levágott vesszőket pedig el kell távolítani a szőlőültetvényből, hogy megelőzzük a betegségek terjedését.
Összefoglalás
A metszés egy fontos kerti tevékenység, amely segít a növények egészségének, növekedésének és terméshozamának javításában. A metszés ideális időpontja azonban függ a növényfajtától, az időjárástól és a metszés céljától. A gyümölcsfák metszését általában télen vagy kora tavasszal, a szőlő metszését pedig télen, a nyugalmi időszakban szokták végezni. A metszés során el kell távolítani a felesleges, beteg, sérült, elhalt, keresztbe növő, túl erős vagy túl gyenge ágakat és vesszőket, és meg kell őrizni a termőrészeket. A metszés után érdemes a sebeket lekezelni valamilyen sebkezelő vagy sebzáró szerrel, hogy megelőzzük a fertőzéseket és a kiszáradást.