Fritz Haber (Wrocław, 1868. december 9. - Bázel, 1934. január 29.) Nobel-díjas német kémikus, az alkalmazott kémiában való munkálkodása jelentősen befolyásolta a világ történelmét. A „vegyiháború atyjaként” is szokták emlegetni.
Az ammóniaszintézis
A 20. század elején Haber figyelme a „nitrogén-probléma” felé fordult. A 19. század végére egyre nagyobb gonddá vált a növekvő népesség élelmiszer-ellátása. Kiderült, hogy a terméshozamok növelésének fő akadálya a termőtalajok nitrogéntartalmának elégtelensége. A Dél-Amerikából szállított nátrium-nitrát (chilei salétrom) messze nem volt elég, egyre nagyobb igény volt nitrogéntartalmú műtrágyára. Világos volt, hogy a levegő nitrogénjéből kellene nitrátvegyületet előállítani. Haber eleinte légköri nyomáson próbált nitrogénből ammóniát szintetizálni; eredménytelenül. Rájött, hogy az ipari méretű ammóniaszintézishez kb. 200 atmoszféra nyomás, megfelelő hőmérséklet és vas katalizátor kell; ezzel lefektette az ammóniaszintézis alapelveit.
Az ammóniaszintézis folyamatát 1909 júliusában mutatta be a Badische Anilin & Soda Fabrik cégnek (BASF). A szintézis energetikai problémáinak megoldását a BASF, illetve Carl Bosch kémikus vállalta. Biztosították hozzá az olcsó katalizátort és a nagynyomású reaktort. 1914-től a BASF Ludwigshafenben már napi 20 tonna ammóniát állított elő.
Az ammóniaszintézis hírnevet és gazdagságot hozott Habernek. A BASF cég az előállított ammóniáért jutalékot adott Habernek, aki így hamarosan multimilliomos lett.